A beszédhallás diagnosztikája (Szakembereknek!)

A beszédhallás diagnosztikája (Szakembereknek!)

A cikk megjelent: In Gósy M. szerk.: Beszédészlelési, beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban, Budapest, Nikol, 104-113.

Schneider Júlia – Simon Ferenc

 

Absztrakt

A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat vizsgálatakor elengedhetetlen a hallás megítélése, mivel egyfelől differenciáldiagnosztikai jelentősége, másfelől terápiás konzekvenciája van. Az a gyermek, akinél a hallás hangátalakítási folyamatában „torzulás” jön létre, pontatlan, hibás beszédészlelési folyamatot mutat. A speciális szintetizált beszédet tartalmazó GOH-eljárás eredményei az orrmelléküreg-rendszerében rejtetten meghúzódó hurutra hívták fel a figyelmet. 20 gyermek esetében igazoltuk, hogy a hurutoldást követően egyértelmű javulás következett be; 15 gyermeknél 80%-os vagy ennél jobb eredményt mértünk a terápia befejeztével. A GOH eredményei a jelátalakításról adnak felvilágosítást, így differenciálhatóvá és minősíthetővé válik a beszédészlelés, beszédmegértés folyamatában a hallás mint jelátalakító rendszer.

 

Bevezetés

A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat alapja az ép hallás. A hallás átmeneti zavarai hatással vannak a beszédpercepciós folyamat működésére. A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat vizsgálatánál ezért elengedhetetlenül szükséges a hallás megítélése, hiszen differenciáldiagnosztikai jelentőséggel, terápiás konzekvenciával bír. Tanulmányunkat több mint kétezer gyerek beszédészlelési, beszédmegértési vizsgálata során szerzett tapasztalataink, megfigyeléseink, diagnosztikai nehézségeink, terápiás kudarcaink és sikereink alapján írjuk gyakorló orvosokként. A beszédpercepciós vizsgálatokat (GOH[1]és GMP) minden alkalommal a gyermekek teljes egészségügyi dokumentációjának részletes áttekintése, valamint fizikális vizsgálata után végeztük el.

Azokat a gyermekeket, akiknél a beszédpercepciós vizsgálatok során hallászavar gyanúja merült fel, fül-orr-gégészeti vizsgálatra küldtük. A hallásvizsgálatokkal csak az esetek töredékében kaptunk megerősítést, miszerint a hallással (is) van probléma. Kerestük a választ arra, hogy a saját, GOH vizsgálati eredményeink és a kapott szakorvosi diagnózisok miért különböznek. Felmerült ennek következtében az, hogy a klinikai gyakorlatban szokásos hallásvizsgálat alapján „ép hallónak” diagnosztizált gyerekek vajon a beszédfeldolgozás szempontjából is „ép hallóknak” nevezhetők-e? (Korábban a sikertelen fejlesztések hátterében nagyon sokszor a GOH-vizsgálattal igazolt, ám a szakorvosi hallásvizsgálattal ép hallásúnak minősített gyermekek kudarcos esetei álltak. Természetesen előfordult, hogy a fejlesztő feladatsorokat a szülők a gyermekkel nem gyakorolták, de nem ez volt a  jellemző). A sokéves munkánk eredményeként megtaláltuk az okot és a segítség lehetőségét, amelynek alkalmazása után a beszédpercepciós fejlesztő terápiánk hatásfoka ugrásszerűen megnőtt; a gyermekek olvasás–írás teljesítménye javult. (Iskolai jegyekben is megmutatkozó eredményeket értünk el.) A tanulásra fordított idő lerövidült, amely nem elhanyagolható a gyerekek életminőségének szempontjából. A gyermekek képessé váltak önállóan tanulni. A másodlagosan megjelenő viselkedési zavarok csökkentek, majd megszűntek. A tanulási problémások önértékelése javult, szorongásuk jelentősen oldódott. A másodlagosan kialakuló pszichoszomatikus tünetek (fejfájás, hasfájás, éjszakai bevizelés stb.) lényegesen csökkentek, majd elmaradtak.

Hangsúlyozzuk, hogy a gyerek sorsának szempontjából nagyon fontos információ, hogy a hallásvizsgálatot milyen módszerrel végezték, minek alapján jött létre az „ép hallás” diagnózisa. Ismernünk kell tehát az elvégzett vizsgálatot, azt, hogy mit mér az adott vizsgálóeljárás, milyen az ép működés eredménye, és értékelnünk kell tudni a kapott eredményt. Elengedhetetlen az orvosi szempontoknak, illetve az agy működésével foglalkozó kutató, gyógypedagógus, pszichológus, avagy bármely más szakember megközelítései különbözőségeinek a figyelembevétele. A rutin hallásdiagnosztikában (a fül-orr-gégészeti rendeléseken) nem a finom halláseltérés megítélése a feladat, hanem annak eldöntése, hogy fennáll-e betegség (gyulladás, károsodás, hallásvesztés stb.) vagy jelentős halláscsökkenés. Az orvos feladata az, hogy megítélje, szüksége-e orvosi beavatkozás (gyógyszeres kezelés, arcüreg öblítés, paracentésis, orrmandula kivétel, hallókészülék-rendelés stb.). A napi betegellátás terhe mellett a fül-orr-gégész nem tud foglalkozni a beszédfeldolgozás finomságával, a beszédhang és a szinuszhang közti különbséggel, a dekódolás folyamatával, a fonémareprezentáció kialakultságával, a fonéma-graféma megfeleltetéssel, az írás-olvasás problémakörével. Mindez nem „orvosi” feladat; mint ahogy a gyerekek iskolai kudarca sem fül-orr-gégészeti témakör.

Csépe (2006:104) konkrétan meg is fogalmazza kételyeit a látási és hallási érzékelés zavarainak megállapításával kapcsolatosan. A diszlexia meghatározásában (DSM-IV) szerepel az érzékelési deficit; diszlexia akkor diagnosztizálható, ha az olvasási nehézségek meghaladják az ahhoz rendszerint társuló érzékelési zavar mértékét. Kérdés az, hogy a) felmérik-e valóban a látási és hallási érzékelés zavarának mértékét, b) differenciált-e a hazai diagnosztikában az érzékelés és észlelés zavarainak megállapítása. Ha e kérdések bármelyikére nema válasz, akkor elég esetleges lesz annak megállapítása, hogy kit is tekinthetünk diszlexiásnak (Csépe i. m.).

Saját gyakorlatunkban minden tanulási zavaros gyereknél elvégeztük a GOH-vizsgálatot (vö. Gósy 2004, Gósy–Horváth 2007). Fül-orr-gégészeti vizsgálatra küldtük azokat a gyerekeket, akiknél hallászavar volt valószínűsíthető. A küszöbaudiometriás görbék megfeleltek várakozásunknak, azaz a GOH hibaszázaléka és a hallásküszöb átlaga között talált összefüggés igazolódott (Balázs et al. 1997). A szakorvosi véleményezésben azonban a 10-20 dB-es légvezetéses hallásküszöbre „ép hallás” diagnózis került. Ép hallásról a szakirodalom szerint akkor beszélünk, ha a légvezetéses küszöb 250 és 8000 Hz közötti tartományban 0 és 10 dB között húzódik. A vizsgálat „süket szobában” zajlik, ezek megengedhető zajszintjét szabvány határozza meg. A vizsgálathoz használt tisztahang, háttérzaj nélkül csak vizsgálati helyzetben létezik. A valóságban összetett hangjelenségeket hallunk, ráadásul zajos környezetben. A gyakorlat bizonyítja azt a véleményt, amelyet Hochenburger (2003: 50) így fogalmaz meg: „nemcsak a laikusok, hanem sok szakember is úgy tartja, hogy a legfontosabb a légvezetéses hallásküszöb vizsgálata, tehát a leghalkabb tiszta hangoknak csendes környezetben való meghallása.”A 10-20-25dB légvezetéses hallásküszöbbel jellemezhető gyerekek esetében nagyon gyakran egyéb vizsgálat nem történt, pedig az ún. impedanciavizsgálatok (a tympanometria- és a stapedius reflex vizsgálatok, vö. Fent 2007) sokkal érzékenyebbek. Hamarabb jelzik a középfül elváltozásait, mint ahogy az a halláscsökkenés küszöbaudiometriás méréseivel kimutatható lenne. A fül megtekintése (akár az operációs mikroszkóp segítségével) csak később, kifejezettebb elváltozás esetén ad támpontot. A középfül-elváltozások gyógyulási folyamatai során fordított a helyzet. Előbb megszűnnek a gyulladásos jelenségek, majd javul a hallás, de az impedanciamérés még hosszan jelzi a rendellenességet (Hochenburger 2003). A gyakorlati probléma az, hogy a diagnosztizált „ép hallás” elkíséri a gyermeket a különböző pedagógiai, pszichológiai vizsgálatok során, s az esetleges zavarokat nem a hallás finom eltéréseiben, hanem a dekódolás folyamataiban, a reprezentáció kialakulásában, a figyelem eltéréseiben keresik.

A GOH-val kapott hibás ismétlések és a tympanometria compliance átlagának összevetésénél a statisztikai elemzések közepes korrelációt mutattak az 50% alatti és erős korrelációt az 50% fölötti téves ismétléseknél (Balázs et al. 1997). Megfelelő gyakorlattal a GOH szósorainak ismétléséből a tympanometriás görbe jellege, a nyomás eltérése is megjósolható. A probléma ismét a véleményezéssel van, amely szerint a kis eltérésű görbék esetén (A típusú, ill. gyakran a C típusú is) „ép hallást” véleményeznek. Holott a tympanometriás vizsgálatok azt mérik, hogy a fülbe adott teszthang hogyan jut át a hallójárat-dobhártya-hallócsont rendszeren a kengyel talpáig, illetve onnan a Corti-szerv külső szőrsejtjeiig.

A hallás perifériás része a hangrezgést több lépcsős mechanizmussal elektromos impulzussá alakítja. Amennyiben a középfül folyamatai ezt a jelátalakítást befolyásolják, megváltoztatják, torzítják, akkor már nem a környezetből érkező hangingernek megfelelő rezgés jut a szőrsejtekhez, így azok ép működés esetén is a „torzult” rezgésnek megfelelő elektromos impulzust hozzák létre. Ezt a „torz” elektromos impulzust dolgozza fel az agy. Ha olyan gyereket vizsgálunk, akinél hangátalakítási (jelátalakítási) folyamatban történik a „torzulás”, annak ellenére, hogy megfelelő a belső fül működése, ép a hallóideg, megfelelően érett és pontosan működik a dekódolási folyamat, mégis pontatlan, hibás beszédészlelési folyamatot mér(het)ünk. Ebben az esetben a beszédészlelési folyamatok fejlesztése eredménytelen lehet, mert a hangátalakító rendszer a fejlesztő verbális feladatsorok elhangzásakor továbbra sem az eredeti akusztikai jelet, hanem „torzított” rezgéseket közvetít a szőrsejtekhez. Ennek következtében azok is „torzított” idegimpulzusokat hoznak létre, s a dekódolási folyamat a „torzított” idegimpulzusok feldolgozását végzi (igaz, azt esetleg jól).

Az ép hallónak minősített, ám a GOH-vizsgálattal hibás válaszokat (is) adó gyermekek fizikális vizsgálatakor, illetve pontos anamnézisfelvételekor felfigyeltünk azokra az apró tünetekre, amelyek nagyon gyakran panaszként és/vagy a tünetfelmérő kérdéseire adott válaszokból kitűntek. Ezek: 1. krákogás,

  1. torok köszörülés, 3. „kerregés”-nek, „röfögésnek”-nek nevezett, orrban keletkező hangjelenségek, 4. éjszakai orrdugulás, 5. horkolás (orrgarat-mandula eltávolítása után is), 6. reggeli orrfújás, 7. orrpiszkálás, orrturkálás, 8. éjszakai köhögés, 9. garatban csorgó váladék érzése, nyelése. Nem volt minden gyerekre jellemző az összes felsorolt jelenség, de a felsorolásból egy-egy igen. A tünetek az orr melléküregrendszereiben levő váladékok („hurutok”) következményei. A gyerekekre nem volt jellemző a láz, a fülfájás, a klasszikus akut vagy krónikus fül-orr-gégészeti kórképek tünetegyüttesei. A nem náthás, a hétköznapi értelemben nem hurutos gyerekeknél is rendkívül gyakran találtunk a GOH-val eltérést, az anamnézisben és fizikális vizsgálattal pedig a felsorolt tünetek valamelyikét. Akadtak olyan gyermekek, akiknél a legfőbb panasz a visszatérő nátha volt, de rájuk inkább a nagyobb eltérés volt jellemző. Hurutoldás után, vagy azt követően az orrmelléküreg-rendszeréből történő vákuumtechnikán alapuló Proetz eljárás alkalmazásával a GOH-eredményekben jelentős javulás volt mérhető heteken belül. A nagyszámú adat retrospektív feldolgozása folyamatban van.

A GOH-ban a 40-50%-os hibás szóismétlés (melyek közül több a III., IV. oszlopba eső válasz, vö. Gósy–Horváth 2007) többnyire már olyan mértékű elváltozás, ami a klinikai gyakorlatban is tennivalót igénylő vezetéses hallászavart jelent; szakorvosi kezelésük rutin fül-orr-gégészeti eljárás. Ilyen értelemben szerencsésebbek azok a gyerekek, akiknek nagyobb a hallászavaruk, mert nem kallódnak el a szakterületek között.

 

Kísérleti személyek, anyag és módszer

Jelen tanulmányunkban 20 óvodás gyerek (8 lány, 12 fiú) GOH vizsgálati anyagát dolgoztuk fel (5;5 éves és 7;0 éves kor közöttiek). A GOH-eljárás hanganyaga mesterségesen előállított, speciálisan szintetizált egy szótagú szavakból áll. Ezeket meghatározott intenzitásértéken, fülhallgatón át hallják a gyermekek. Külön vizsgáljuk a jobb oldali és a bal fület. A gyermek feladata a hallott szó, hangsor megismétlése elhangzás után azonnal (függetlenül attól, hogy az adott szót értette-e vagy sem). A GOH-tesztlapon jelöljük (vagy beírjuk) a megismételt hangsort. Az I. oszlopba a jó válaszok, a II.-IV. oszlopokba a hibás válaszok kerülnek a feldolgozási zavar súlyosságának megfelelően (a II. oszlopba kerülő ismétlések enyhébb, a IV. oszlopba kerülők jelentős eltérést mutatnak). A vizsgálati időtartam 6-10 perc.A GOH-eredmények– korábbi tapasztalataink alapján – minden esetben az orrmelléküreg-rendszerében rejtetten meghúzódó hurutra hívták fel a figyelmet. A vizsgálatot követően a gyermekek szülei írásos értesítőt kaptak, amelyben a hurutoldásra vonatkozó utasítást kaptak. Két hét hurutoldás után mindig GOH-ellenőrzés történt. Azoknál a gyerekeknél, akiknél szükségesnek látszott a hurutoldás folytatása, a szülőket ismételten értesítettük.

 

Eredmények

A 20 gyermek első vizsgálatakor tapasztalt beszédhallási eredményeket az 1. táblázat összegzi. A helyes válaszokat a GOH értékelésénél megszokott százalékos formában, a hibás válaszokat a GOH vizsgálati lap oszlopainak megfelelően (I.–IV.) részletezve darabszámban tüntettük fel. Helyes válasznak csak a pontos ejtést fogadtuk el, csupán a hosszú/rövid hangok megkülönböztetését nem vettük figyelembe. A vizsgált gyermekeknél a tesztlap IV. oszlopába nem került jelölés.

 

  1. táblázat: A vizsgált csoport első GOH-vizsgálatának eredményei

 

Germek betűjele és élet-kora                A helyes válasz (%) jobb fül Hibás válaszok megoszlása (db) A helyes válasz (%) bal fül Hibás válaszok megoszlása

(db)

II. III. IV. II. III. IV.
A. 5;5 30 3 4   50 4 1  
B. 5;5 70 3     40 6    
C. 5;9 60 3 1   50 5    
D. 5;10 60 4     30 7    
E. 5;10 30 7     40 6    
F. 6;0 30 7     40 5 1  
G. 6;0 70 3     50 3 2  
H. 6;1 40 4 2   60 2 2  
I. 6;2 20 8     50 5    
J. 6;5 60 4     50 5    
K. 6;6 70 3     90 1    
L. 6;8 60 4     90 1    
M. 6;9 60 4     60 4    
N. 6;9 80 2     70 3    
O. 6;10 50 5     70 3    
P. 6;10 90 1     60 3 1  
R. 6;10 90 1     70 3    
S. 6;11 50 5     70 3    
T. 6;11 50 5     70 3    
U. 7;0 60 4     50 5    

 

A vizsgált csoportban egyetlen gyermeknél volt a két fül teljesítménye azonos (az M. jelű 6 év 9 hónapos óvodás esetében). 6 gyermeknél találtunk a III. oszlopba eső hibás ismétlést. A 2. táblázatban összegeztük az első két hét hurutoldás utáni kontroll eredményeit.

 

  1. táblázat: Két hét hurutoldást követő első kontroll GOH-eredményei

 

Gyermek betűjele és életkora 1.kontroll GOH jobb fül

(%)

Hibás válaszok megoszlása (db) 1.kontroll GOH  bal fül

(%)

Hibás válaszok megoszlása (db)
II. III. IV. II. III. IV.
A. 5;5 60 4     90 1    
B. 5;5 70 3     80 2    
C. 5;9 100       90 1    
D. 5;10 80 2     70 3    
E. 5;10 60 4     50 5    
F. 6;0 80 2     80 2    
G. 6;0 80 1 1   60 4    
H. 6;1 70 2 1   80 2    
I. 6;2 50 5     40 6    
J. 6;5 60 4     80 2    
K. 6;6 80 2     80 2    
L. 6;8 60 4     80 2    
M. 6;9 100       80 2    
N. 6;9 80 2     70 3    
O. 6;10 100       100      
P. 6;10 100       80 2    
R. 6;10 80 2     80 2    
S. 6;11 90 1     70 3    
T. 6;11 70 3     90 1    
U. 7;0 60 4     50 5    

 

Az adatok mutatják, hogy két hét hurutoldás után az egész csoportra jellemző a javulás. Kilenc gyermeknek a teljesítménye megfelelt az elvárásoknak. A tesztlap III. oszlopába eső választ 2 gyereknél találtunk (1-1 szót). 11 gyermeknél tovább folytattuk az otthoni hurutoldást, az ezt követő vizsgálat eredményeit a 3. táblázat mutatja (a gyermekek a betűjelek alapján az egyes táblázatokban azonosíthatók). A GOH-eredmények tovább javultak, egyetlen gyermeknek sem volt 60%-nál rosszabb teljesítménye, jellemzően 80-90%-os értékeket kaptunk.

 

  1. táblázat: 4 hét hurutoldást követő második kontroll eredmények

 

Gyermek betűjele és életkora 2.kontroll GOH  jobb fül

(%)

Hibás válaszok megoszlása (db) 1.kontroll GOH  bal fül

(%)

Hibás válaszok megoszlása (db)
II. III. IV. II. III. IV.
A. 5;5 80 2     70 3    
B. 5;5 70 2 1   70 3    
D. 5;10 80 2     60 4    
E. 5;10 80 2     80 2    
F. 6;0 90 1     90 1    
G. 6;0 80 2     80 2    
H6;1 90 1     90 1    
I. 6;2 70 2 1   60 4    
J. 6;5 80 2     70 3    
T. 6;11 90 1     90 1    
U. 7;0 60 4     80 2    

 

A 11 gyermek közül 3 gyermek eredményeiben találunk 10%-os visszaesést az egyik fülükön, miközben a másik fül eredménye javult. Ez az ingadozás jellemző a hurutok oldódására, a melléküregben való helyzetének folyamatos változása miatt. Ezután már csak 3 gyermekkel végeztettük tovább a hurutoldást.

 

  1. táblázat: Hat hét hurutoldás utáni kontroll vizsgálati eredmények

 

Gyermek betűjele és életkora 3.kontroll GOH jobb fül

(%)

Hibás válaszok megoszlása (db) 3.kontroll GOH  jobb fül

(%)

Hibás válaszok megoszlása (db)
II. III. IV. II. III. IV
A. 5;5 80 2     80 2    
G. 6;0 80 2     90 1    
I. 6;2 60 4     70 3    

 

A hatodik hét után egyetlen gyermeknek sem volt a III. oszlopba eső válasza.

A kiindulási értékeket, valamint a gyermekeknek a terápia végeztével mért eredményeit az 5. táblázatban foglaltuk össze (a jobb oldali és a bal fül adatait külön-külön szemléltetve). A kis létszám miatt korcsoportos bontást nem alkalmaztunk.

 

  1. táblázat: A beszédhallás eredményei az első vizsgálatnál, valamint a hurutoldás befejeztével

 

  A vizsgálat kezdetén A hurutoldás(ok) után
Helyes válaszok aránya

(%)

Jobb fül

(db)

Bal fül

(db)

Jobb fül

(db)

Bal fül

(db)

20 1 (5%)
30 3 (15%) 1  ( 5%)
40 1 (5%) 3 (15%)
50 3 (15%) 6 ( 30%)
60 6 ( 30%) 3 (15%) 3 (15%) 1  ( 5%)
70 3 (15%) 5 ( 25%) 1  ( 5%) 5 ( 25%)
80 1  ( 5%) 8 ( 40% ) 8 (40%)
90 2 ( 10%) 2 ( 10%) 3 (15%) 4 ( 20%)
100 4 (20%) 2 (10%)

 

Az adatokból látható, hogy a hurutoldást követően egy gyereknél sem kaptunk 60%-nál gyengébb eredményt. Az egyértelmű javulást mutatja a 100%-os teljesítmény megjelenése, ami az állapotfelmérésnél egyetlen gyermeknél sem fordult elő. 15 gyereknél 80%-os vagy ennél jobb eredményt mértünk a terápia befejeztével. A gyerekek a 6 hét alatt kizárólag hurutoldást kaptak, illetve a szülők otthon a váladékot porszívó orrszívóval szívták le – útmutatásunk szerint. A hurutoldási idő alatt a beszéd dekódoló folyamataiban változás nem történhetett. Más lett a hangrezgés átalakítása azáltal, hogy a váladékot eltávolítottuk, a dobhártya–hallócsontlánc–fülkürt működése átalakult. A jobb működés következtében a jelátalakítás pontosabbá vált, így a dekódoló folyamatok nem torzított információt, hanem a fülhöz jutott hangrezgésnek megfelelő jelet dolgozták fel.

 

Következtetések

 

Eredményeink alapján valószínűsítjük, hogy a GOH-vizsgálat sokkal inkább a hallás zavaraira utal, mint a beszédészlelés folyamatára. Más megfogalmazásban:  a szintetizált szavak pontos vagy hibás ismétlései a jelátalakításról adnak felvilágosítást, így differenciálhatóvá válik a beszédészlelés-beszédmegértés folyamatában a hallás mint jelátalakító rendszer és az agyi dekódoló folyamatok eltérése. A GMP-vizsgálatot ezért csak a GOH eredményeinek ismeretében, illletőleg a hallás rendezése után érdemes elvégezni. A GOH nyújtotta információ hiányában nem megítélhető, hogy a beszédészlelési folyamat a jelátalakítás hibája, avagy a dekódoló folyamat pontatlan működése miatt szenvedett zavart. Felvetjük annak a lehetőségét, hogy a tanulási zavarok hátterében sokkal gyakrabban húzódnak meg rejtetten „hurutok”, mint azt korábban feltételeztük.

A beszédfeldolgozási folyamatok fejlődése során (6 éves kor előtt) a jelátalakítást befolyásoló hurutok nagy valószínűséggel késleltetik a beszédpercepció érési, működési folyamatait is. A 6 éves kor után kialakuló hurutos állapotok, a beszédpercepció aktuális működését rontják, utóbbiak a hallás rendezése után ismét megfelelően működnek. Minden esetben eldöntendő, hogy a küszöbaudiometriás lelet alapján „ép halló” gyerek valóban ép halló-e a szinuszhangnál összetettebb, komplex hangjelenségek jelátalakításának tekintetében (háttérzajban is). Az agy dekódoló folyamatait vizsgáló kutatásoknak fokozottan figyelniük kell a gyerekek jelátalakításának minőségére.

Felmerül mindezek fényében az is, hogy a hangképzési zavarok logopédiai ellátásában tapasztalt, nehezen automatizálódó hangok hátterében esetleg nem motorikus ügyetlenség, hanem a jelátalakítás torzításai miatti hangazonosítási probléma áll. (Saját praxisunkban a hallás rendezése után a gyerekeknél spontán automatizálódott az izoláltan már helyesen képzett hangok ejtése.) Végül, de nem utolsó sorban a megkésett beszédfejlődésű gyermekek hallási működése megfelel-e a hétköznapi gyakorlatban a tanulmányunkban tárgyalt felfogásnak.

 

Irodalom

 

Balázs B.,  Gósy M., Szabó I., Dobi I. 1997. A G-O-H, a küszöbaudiometria és a tympanometria eredményeinek összehasonlítása gyermekkorban. Fül-orr-gégegyógyászat,43, 189-194.

Csépe V. 2006. Az olvasó agy.Budapest, Akadémiai Kiadó

Gósy M. 1995. A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat zavarai és terápiája. Budapest, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskola,.

Fent Z. 2007. A hallószerv, a hallás folyamata, zavarok. In Gósy M.szerk.: Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Budapest, Nikol,44-56.

Gósy M. 1995/2006. GMP-diagnosztika.A beszédészlelés és a beszédmegértés folyamatának vizsgálata, fejlesztési javaslatok. Budapest, Nikol Kkt.

Gósy M., Horváth V., 2007. Óvodások és olvasási nehézséggel küzdő kisiskolások beszédhallása. In Gósy M. szerk.:  Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Budapest, Nikol, 84-104.

Hochenburger E. 2003. A gyakorlati audiológia kézikönyve. Budapest, Kossuth Kiadó.

[1]A GOH beszédhallás-vizsgáló eljárásról vö. Gósy Mária és Horváth Viktória tanulmányát ebben a kötetben. A GMP-diagnosztika szerzője Gósy Mária (Nikol, Budapest 1995/2006).