Beszédészlelési zavar

Beszédészlelési zavar

Miért hibázik a gyerek a tollbamondás során? Ha úgy írja le a szót, ahogy hallja, akkor rosszul hallja? A hiba a feldolgozó mechanizmusban van!

A beszédészlelési zavar megnyilvánulása az írásban

Iskolás korban a beszédészlelési folyamat működésbeli eltérései befolyásolják a tollbamondást. A tollbamondás során ejtett hibák tapasztalat szerint gyakoroltatással nem javíthatók, hiába írja le a gyerek egyre többször és többször a szót. A hiba a feldolgozó mechanizmus zavarából ered, a gyerek úgy írja le a szavakat, ahogy „hallja”, észleli. 

A beszédfeldolgozási zavar írásban való megjelenésére az a jellemző, hogy nem jelentkezik állandóan. Ezt az ingadozást a külső szemlélő a figyelem változásával magyarázza. Pedig nem erről van szó. A feldolgozandó szöveg minősége, mennyisége, zavaró körülmények ( zaj ) , a gyerek testi-lelki állapota jelentősen befolyásolják a gyerek teljesítményét. Gyakran magas lázzal járó betegségek után a gyerek teljesítménye átmenetileg rosszabb. Nem felejtette el a megtanultakat, hanem az idegi szabályozások területén észlelhető átmeneti bizonytalanságok okozzák tüneteit. Általánosságban elmondható, hogy mindig azon a területen történik az átmeneti visszaesés, ahol valamilyen új funkciót tanult a gyerek a betegség előtti időszakban.

Ha a beszédhangok azonosítása megfelelő, de a sorrend felismerése nem tökéletes, a megismételt hangsor, vagy a leírt hangsor nem az elhangzott sorrendben tartalmazza a hangokat, betűket. Ami természetes a beszédtanulás időszakában, amin jókat mulatunk, az a tollbamondásnál, másolásnál, olvasásnál bosszúság a szülőnek, tanárnak. Ha egy folyamat éretlen, akkor a hibázások nem csak egyszer-egyszer fordulnak elő, hanem nagy gyakorisággal.  Amíg jópofa, hogy a beszélni tanuló kisgyerek a palacsinta helyett pacsalintát ejt, addig ugyanez a tollbamondáskor ismétlődő hibáknál pontlevonást, jegyrontást jelent. A hiba, a hiba léte ugyanabból a fejlődési éretlenségből származik, mint a „pacsalinta” a kisgyereknél. Amíg a kisgyerek fejlettsége az ő életkorában megfelel az elvárásoknak, „még csak ott tart”, addig az iskolában tollbamondást író gyereknél akár több év elmaradást is jelenthet az érési folyamatban.  Ilyenkor azután hiába javítjuk ki ismételten, hiába hívjuk fel újra és újra a „figyelmet”, hiába gyakoroltatjuk vég nélkül, mégis marad a hiba. Maradnia is kell, hiszen nem figyelmetlenségből ejti a hibát a gyerek.  Pusztán gyakorlással az okot nem szüntetethetjük meg. Az ok megszüntetése csak megfelelő és kellő ideig alkalmazott fejlesztéssel érhető el.